19.Most már tudom

Fél álomban lehettem mikor Tomi kiszállt mellőlem.Kinyitotta az ajtót és halk beszélgetést hallottam.Majd megint nyílt az ajtó valaki belépet valaki pedig elment.Ismét mellém feküdt,de nem Tomi volt az.Fűszeres illata keveredett a hajnal nehéz párájával.Puha csókot lehet meztelen vállamra.
-Van magyarázatom,de nem fogsz nekem hinni.
-Mégis mi az?-Rá sem néztem Alexre.
-Lakberendező a lány.Egy könyvtárszobát akartam neked berendezni.Ahol olvashatsz és alkothatsz.
-Miért?-Ekkor már felültem és a szemébe néztem.
-Bocsánatkérés képen,amiért napokig nem beszéltem veled.
-N azt mondta,hogy dobjalak azonnal,de Tomi hitt benne,hogy másról van szó,még ha nem is így mondta.Azt mondta várjak éjfélig,ha addig nem jössz ide akkor dobjalak.
-Itt vagyok.
-Tudom-egy örökké valóságig vártam,nem tudtam jól teszem-e de megtettem-és én is itt vagyok neked.
Szorosan magához ölelt,úgy éreztem soha nem akar elengedni.De nem is akartam,hogy elengedjen.Hátrébb húzódott de csak,hogy megcsókolhasson,úgy ahogy még soha sem.Igazán szerelmesen.Mindenem lángla lobbant.Azonnal elemésztett a vágy,hogy öleljem,csókoljam és szeressem kifulladásig.Alex levette rólam a takarót és ledöntött az ágyon.Levette a pólóját,majd mellém feküdve csókolt tovább.
-Alex,ez Tomi szobája,itt nem tehetjük.-Felsem nézett tovább haladt lefele,perzselő csókjaival.-Alex,hallasz te engem?

-Persze,hogy hallak.De képtelen vagyok most elengedni téged.
Egyre lejjebb ért,szerelmes csókjaival,de ekkor kezei is munkához láttak.Jobb keze a mellemet masszírozta,bal keze sokkal lejjebb tevékenykedett.Feljebb emelkedett és forrón csókolt ,de kezei nem pihentek.
-Alex ezt nem lenne szabad.-Lihegtem két csókunk között.
Vissza húzta a kezet,fájdalmasan lélegeztem fel,örülök hogy hallgat rám,de nem örülök,hogy abba hagyta.Láttam amint valamit elhajított,a következő pillanatban felrántott és az ölébe ültetett.Halk sóhajjal és mámoros örömmel ültem az ölébe,Alex szorosan magához ölelt miközben a csípőnk vad ritmusban járt.A halk sóhajok egyre hangosabbak és sűrűbbek lettek,míg az utolsó ,már szinte kiáltásba nem fulladt.
Csendben,egymást ölelve feküdtünk.
-Mit mondott Tomi mikor jön vissza?-Hatalmas,izmos melkasába suttogtam kérdésem.
-Azt mondta hívd fel mikor jöhet.Ja és magával vitte Dimitrijt is.
Kimásztam Alex mellől és elő kotortam valahonnan a telefonom.
-Te menj el tusolni én felhívom Tomit.
-Miért nem jössz velem?
-Majd otthon.Nyomás.-Belökdöstem a fürdőbe,de közben már csörgött is a telefon.
-Szia édesem,annyira sajnálom,hogy le kellett mened és..
-Nyugi cicám.Megsétáltattam Dimitrijt és csak egy órája vagyunk lent.Kibékültetek?
-Ki,minden rendben közöttünk.
-És hányszor békültetek?
-Tomi!?
-Csak vicceltem.10 perc és fent vagyunk.
-Jut eszembe,te miért is vagy itt ahelyett hogy Atlantában lennél a pasidnál?
-Mert amik történtek az elmúlt héten,úgy éreztem szükséged lesz rám.
-Hihetetlenűl szeretlek,ugye tudod?
-Persze hogy tudom.
Még én is letusoltam és felöltöztem.Alexszel egymás mellett ülve vártuk Tomit.Mindketten bocsánatot kértünk tőle,össze szedtem a kicsi kutyám és haza mentünk Alexszel.Egymás mellé feküdtünk a sötétbe,szorosan átöleltük egymást.
-Szeretlek Christin.
-Én is téged Alex.-És végre éreztem,hogy igazat mondok,teljes szívemből szeretem.